Az
én Mamám nem hordott
bubifizurát, nem hordott
párizsi ruhát és mégis szép
volt. Az én Mamám lágy
hangja csupa zene volt, emlékszem olyan
szeme volt, akár az
égbolt. Az én Mamám még
néha elpirult, szívében még a
múlt melódiája gyúlt. Az én Mamám nem
hordott bubifizurát, nem hordott
párizsi ruhát és mégis szép
volt.
Adhat Isten
gazdagságot, rubintokat és
gyémántot, márvány
palotát. Adhat pénzt,
ragyoghat rajtad a drága
ékszer. Csak egyet nem
adhat kétszer: édes, jó,
anyát. Adj csókot az
ösz
fejére, ráncos,
reszketökezére. S érezd azt meg,
hogy a szíve érted
reszket. Hogyha bánat ér,
ölében vígaszt lelhetsz. Imádkozz a jó
Istenhez, hogy tartsa meg
neked.
Az én Mamám még
néha elpirult, szívében még a
múlt melódiája gyúlt. Az én Mamám nem
hordott bubifizurát, nem hordott
párizsi ruhát és mégis szép,
gyönyörü
szép
Csoda
mesék, mind gyönyörü szép, karod ölel, a szíved
véd. Csitul a szív egy
mosolyodért, eljön az éj az
álmodért.
Hány év maradt és hány
elszaladt. Pár pillanat az
élet. Vad a világ, nem hall
és nem lát, de nem kell, hogy
félj, vigyázok
rád!
Szeret a hold, tudom
sohase szólt, de nem szökik el, mert
rád figyel. Hány év maradt és hány
elszaladt. Sírni nem szabad, de
félek.
Legyen álmod
gondtalan, sose nézz az égre
szomorúan. Áldott szép szavak
soha nem fogynak el, egy mindig
marad.
Félhetsz tudom, ha
elbúcsuzom, de soha ne félj, soha
ne félj, ne félj!
Legyen álmod
gondtalan, sose nézz az égre
szomorúan. Áldott szép szavak
soha nem fogynak el, egy mindig
marad.
Mindörökké, a
szívemben élsz, ha nem vagy velem,
akkor is elkísérsz. Neked is jár, ha a jó
rám talál és nekem is fáj, ami
téged bánt. Féltesz tudom, ha
elbúcsúzom, de számíthatsz rám
számíthatsz rám Édesanyám!
Élj boldogan, ne nézz
az égre szomorúan! (Számíthatsz
rám) Élj boldogan, ne nézz
az égre szomorúan! Édesanyám!
Kodály
Zoltán:
Serkenj
fel, kegyes nép, Mosolyog
az hajnal, Aranyszál
tollakkal Repdes,
mint egy angyal.
Ingó-bingó
zöld fuszál, Szépen
felöltözik, Liliom,
rózsával Meg
is törülközik.
Amennyi
fuszál
van A
tarka mezobe, Annyi
áldás szálljon Jó
anyánk fejére.
Szokolay
Sándor: Édesanyánk
Édesanyánk, rólad szóljon az
ének, Szereteted
törodésed megköszönjük néked!
Álombölcsonk te ringattad, dalainkat te dúdoltad, Lázas álmunk
virrasztottad, sírásunkat
csitítottad Rólad szól az
ének!
Édesanyánk, rólad zengjen az
ének, Áldozatod, segítséged
megköszönjük néked! Elso
szóra tanítottál, mosolyoddal vidítottál, Minden jóra példát
adtál, szeretetre
tanítottál, Rólad szól az
ének.
Édesanyám
rózsafája
Édesanyám
rózsafája Én voltam a legszebb
ága, De egy gonosz
leszakasztott, Keze között
elhervasztott.
Édesanyám mondta
nékem, Minek a
szeretö
nékem. De én arra nem
hajoltam, Titkon
szeretöt
tartottam.
Mindenkinek azt
ajánlom, Szerelemnél jobb az
álom, Mert az álom
nyugodalom, A szerelem
szívfájdalom.
Édesanyám sok szép
szava, Kire nem hajlottam
soha. Hajlanék én, de már
késö, Hull a könnyem, mint
az esö.
